Hát, azt hiszem, valamiféle gondviselésnek muszáj léteznie.

Ma egész nap itthon szunyókáltam, bepótolva, ami nyáron elmaradt. VOlt, hogy kicsit nehezen ment, de kényszerítettem magam. :D Békésen felébredtem délután 5 körül és elkezdtem tüsténkedni. Sajnos akadt egy bökkenő: NINCS MELEG VIZEM!!! 

Nem baj, a hideg víz jót tesz a bőrnek és felébreszt. (Már hívtam szerelőt)

És teszek-veszek, mikor csöng a kaputelefon, ami önmagában bizarr, figyelembe véve, hogy a városban nem ismerek senki.

Bizonytalan kopogás.

Kinyitom az ajtót.

Egy tétova csoki srác áll térképpel és címlistával a kezében.

Ááá! - mondom. - Csak nem Erasmus?

Hát igen, nehéz a lakáskeresés.

Üveg bor nyit, zene fel, vidám csacsogás. Huhh, de jó angolul beszélni. Egyébként német. Csűrjük-csavarjuk a három tök különböző nyelvet és nagyon jól szórakozunk.

Ok, az első ismerős. Este még összefutunk a városban.

Meleg víz még midig nincs. Callingolom a landlordom. Éjszaka 11 és 12 között jön vki megszerelni. Hát ez nagyon spanyol.